Az emberiség évszázadokon keresztül csupán a közvetlen környezetében előforduló természetes anyagokat használhatta fel a betegségek gyógyítására. Elődeink a természetes antibiotikumok segítségével győzték le a kórokozókat.

Az antibiotikumok a baktériumok ellen hatnak

Annak ellenére, hogy az egyes tünetek sokszor nagyon hasonlóak lehetnek, a betegséget általában más és más vírus- vagy baktériumfajok idézik elő. Hosszan tartó betegségek esetén nem ritka, hogy a vírusfertőzéshez egy bakteriális infekció is társul, melyet antibiotikummal kell kezelni.

Vírusos fertőzések esetén az antibiotikumok használata felesleges, ugyanis ilyen esetben teljesen hatástalanok. Ezek a gyógyszerek csupán a baktériumokra hatnak – visszaszorítják növekedésüket vagy teljesen kiirtják őket.

Az antibiotikumok közvetlen környezetünkben is megtalálhatóak

Antibakteriális hatásuk miatt nagyon sok növényt már évszázadok óta hasznosítanak a népi gyógyászatban – ezek a természetes antibiotikumok. A fitoncidok a magasabb rendű növények által szintetizált vegyületek.

Ezek a természetes antibiotikumok képesek a különféle mikroorganizmusok kiirtására, valamint egyes fertőzések terjedésének megállítására vagy teljes elnyomására is.

Ezen növények antibakteriális hatása természetesen nem olyan erőteljes, mint a szintetikus gyógyszereké. Alkalmazásuk esetén viszont nem kell tartanunk a nemkívánatos mellékhatásoktól és a bélflóra károsodásától sem. Esetükben nem alakul ki rezisztencia, sőt mi több, preventív hatással is bírnak.

Fitoncidokat termelő növények, valamint ezek antibakteriális hatásai

Napjaink széleskörű orvosi és farmakológiai ismereteinek hála az emberek számára ma nem ezen gyógymódok jelentik a leghatékonyabb, vagy az egyetlen gyógyulási esélyt. A megelőzésben viszont mindmáig nagyon fontos szerepük van.

Sebastian Kneipp, ismert német plébános és tanár többször is említi könyveiben a következő gondolatot: „Minden betegség gyógyítására létezik valahol egy növény.” Ez az idézet természetesen a rendkívül gyakran előforduló szezonális megbetegedésekre és ezek megelőzésére is igaz.

Közönséges torma (Armoracia rusticana)

A torma egy mindannyiunk által jól ismert gyógy- és fűszernövény. A káposztafélék családjába tartozik. A torma gyökerének mechanikus károsodásakor a sérült növényi sejtekben aktiválódott enzimeknek köszönhetően különféle cukrok és ún. izotiocianátok szabadulnak fel, melyek jelentős fitoncid hatással bírnak.

Ezenkívül a különböző baktériumokkal, valamint egyes vírus- és gombafajokkal szembeni preventív hatásuk is rendkívül fontos. A különböző légúti megbetegedések megelőzése szempontjából a szakemberek emiatt gyakran javasolják a közönséges torma fogyasztását.

Érdekesség a történelemből: A görög mitológia szerint Pythia jósnő azt mondta Apollónak, hogy a torma értéke az arany árával egyezik meg. A közönséges torma gyógyító hatásait az egyiptomiak már Krisztus előtt 1500-ban is ismerték.

Fokhagyma (Allium sativum)

A fokhagyma az amariszfélék családjába tartozó fitoncidokat tartalmazó fűszernövény. Az egyik legkedveltebb és rendkívül gyakran használt konyhai alapanyag. A mindennapokban ételízesítőként, valamint gyógynövényként is alkalmazhatjuk.

A fokhagymában előforduló biológiailag hatástalan allicin néven ismert hatóanyag a növény sejtjeinek károsodásakor különféle enzimek segítségével tovább bomlik, s ezáltal rendkívül erős antibakteriális és antimikotikus hatású anyagok szabadulnak fel.

A különféle felső légúti megbetegedések esetén a fokhagyma fogyasztása támogatja a váladék felköhögését, valamint használják a vérnyomás, illetve a vércukor- és koleszterinszintjének lecsökkentésére is.

A fokhagyma jelentős mennyiségű A, B1, B2 és C-vitamint tartalmaz, s a daganatos megbetegedések előfordulásának gyakoriságát is jelentős mértékben csökkentheti.

Érdekességek a történelemből: Évszázadokkal ezelőtt Görögországban a fokhagyma az erő szimbóluma volt. Az olimpiai játékokon résztvevő atléták az egyes versenyszámok előtt előszeretettel fogyasztották ezt a hagymafélét, ezzel is növelve esélyeiket a győzelemre. A rómaiak pedig katonáikat táplálták ezzel a növényfélével. Tették mindezt azért, hogy a katonák minél kitartóbbak és bátrabbak legyenek.

A fokhagymát hazánkban a középkor idején, mint a pestis ellenszerét alkalmazták. Ezenkívül az ivóvíz fertőtlenítésére is gyakran használták.

Vöröshagyma (Allium cepa)

A vöröshagyma szintén az amariszfélék családjába tartozó zárvatermő növény. A fokhagymához hasonlóan a hagyma szintén allicint tartalmaz.

Erős antibakteriális hatása miatt a bronchitis (hörghurut), nátha, mandulagyulladás és sok más fertőző megbetegedés gyógyítására is tökéletesen alkalmas. Ezenkívül akár gyulladáscsökkentő és immunrendszer erősítő hatásáról is jól ismerhetjük. A hagyma antibakteriális hatása természetesen nyers állapotban érvényesül leginkább.

Érdekesség a történelemből: Annak ellenére, hogy napjaink ételeit hagyma nélkül szinte el sem tudnánk képzelni, származási helyét és felbukkanásának idejét részben még mindig homály fedi. A legújabb feltételezések szerint azonban a hagyma őshazája Közép-Ázsia valamely térsége lehetett.

Gyógyító hatásairól feljegyzéseket találhatunk már a sumérok agyagtábláin, az ókori egyiptomi papirusztekercseken, valamint az ókori Indiából és Kínából származó tankönyvekben, sőt még a Bibliában is. A római földművesek a hagymát „unio” névvel illették, minek jelentése „nagy gyöngy”.

Vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea)

A vörös áfonya a hangafélék családjába tartozó hegyvidéki növény, mely szintén jelentős antibakteriális hatással bír. Gyógyító hatását elsősorban a húgyhólyag és a húgyutak gyulladásai esetén hasznosítják.

A vörös áfonyában megtalálható hatóanyagok csökkentik az E.coli nevű baktérium azon képességét, melynek segítségével képes megtapadni a húgyhólyag falán.

Kerti sarkantyúka (Tropaelum majus)

A kerti sarkantyúka egy egynyári, szabadföldbe vetett kúszószárú növény, mely egy nagyon erőteljes természetes antibiotikum. Hatásos a Staphylococcus és Streptococcus baktériumtörzsek által kiváltott fertőzések esetén. Ezek a baktériumok a bőr, a húgyutak és légutak gyulladásos megbetegedéseinek leggyakoribb kórokozói.

Érdekesség a történelemből: A kerti sarkantyúka Dél-Amerikából származik, ahol az őslakosok gyakran alkalmazták gyógyító hatása miatt. Európában azonban csupán a 17. században vált ismerté, mint dísznövény.

Kasvirág (Echinacea)

A kasvirág az őszirózsafélék alcsaládjának egyik nemzetsége. A különféle vírusok és baktériumok ellen az immunsejtek aktiválásával lép fel, melyek így képesek lesznek elnyelni és hatástalanítani a fertőzést kiváltó mikroorganizmusokat. Ezt követően pedig az érintett szervezet elkezd ellenanyagot termelni az adott patogén ellen.

Ez a növény képes stimulálni és erősíteni immunrendszerünket, s így fokozott védelmet nyújt az egyes fertőző betegségekkel szemben. Segít a megelőzésben, valamint az akut és krónikus gyulladásos megbetegedések, influenza, tüszős mandulagyulladás, légúti infekciók, a különféle bőr- és érrendszeri megbetegedések felbukkanása esetén is. Napjainkban már a rákellenes hatásait is kutatják.

Érdekességek a történelemből: Ez a növény az Amerikai Egyesült Államok középnyugati térségéből származik. Európában eleinte csupán mint dísznövény vált ismerté.

Ez az amerikai indiánok által jól ismert gyógynövény később a különleges gyógyító képességeinek és az emberi szervezetre gyakorolt rendkívül pozitív hatásainak hála rövid időn belül a modern orvoslás figyelmének reflektorfényébe került.

Gyömbér (Zingiber officinale)

A gyömbér a gyömbérfélék családjába tartozó fűszer- és gyógynövény. Gyógyító ereje a föld alatti részében rejlik (a gyökértörzsében), melyet friss, szárított vagy akár konzervált formában is fogyaszthatunk.

A gyömbért már rendkívül régóta használjuk a különféle megfázásos megbetegedések esetén és az influenza felbukkanáskor. Ezenkívül használják hasi fájdalmak enyhítésére, migrén és szűnni nem akaró fejfájás esetén, valamint immunerősítő hatása is bizonyított.

Orvosi székfű (Matricaria recutita)

Az orvosi székfű vagy kamilla az őszirózsafélék családjába tartozó gyógynövény. A benne megtalálható legfontosabb hatóanyag a kamazulén, mely erős gyulladáscsökkentő hatással bír.

A szájüreg, íny és gége gyulladásai esetén öblögetésre használjuk. Fogyaszthatjuk teaként különböző megfázásos megbetegedések, emésztőrendszeri problémák megjelenésekor is. Csökkenti a fájdalmat és gyorsítja a sebek gyógyulását.

A természetes antibiotikumok csoportjába tartozik még többek között a méz, propolisz, kurkuma, levendula, zsálya, kardamon, fahéj, körömvirág és a kakukkfű is.

Mikor érdemes alkalmaznunk a természet antibiotikumait?

Egészségünk megőrzése szempontjából az a legelőnyösebb, ha ezek a gyógynövények a mindennapi étrendünk részét képezik. Ha azonban valami oknál fogva mindennapi fogyasztásuk mégis elmarad, fontos, hogy legalább a következő esetekben alkalmazzuk őket:

• Megnövekedett fertőzésveszély idején.
• Ha fáradtnak és kimerültnek érezzük magunkat.
• Bármilyen betegség kezdetekor.
• Antibiotikum-kúra esetén természetes antibiotikumok fogyasztásával a gyógyszerek hatását felerősíthetjük. Ilyen esetben azonban fontos, hogy konzultáljunk orvosunkkal, mivel nemcsak a gyógyszerek, de ezek a gyógynövények is befolyásolhatják emésztőrendszerünk működését.
• A lábadozás időszakában.

Ne hagyjuk figyelmen kívül

Az orvosok szerint egészségügyi állapotunkat több mint 70 %-ban a mindennapi ételeink összetétele határozza meg. Tudniillik, sokkal könnyebben elkerülhetjük a téli időszakban oly gyakran előforduló kellemetlen bakteriális fertőzéseket, ha használjuk a természet adta gyógynövényeket, s kicsit odafigyelünk arra, mit eszünk.