Vírusos megbetegedések esetén is sok páciens szeretne antibiotikumot felíratni. Viszont ezek a gyógyszerek csak a bakteriális eredetű fertőzések ellen hatnak! Mi a helyzet a rendelőkben?

Doktornő, antibiotikumra van szükségem!

A háziorvosok hosszú évek során szerzett tapasztalatai azt tanúsítják, hogy „sok beteg még csak meg sem várja a diagnózist, már azzal lép be a rendelőbe, hogy neki antibiotikumra van szüksége”.

Még ma is vannak olyan betegek, akik vírusos eredetű légúti betegség esetén is vényre kapható antibiotikummal szeretnének távozni a rendelőből. Nyomást gyakorolnak az orvosaikra, hogy ők azt nekik felírják.

Ahhoz, hogy hozzájussanak az antibiotikumokhoz, sok beteg akár különféle taktikákat is a latba vet. Előfordul, ügyeletben dolgozó kollégák tapasztalatai szerint, hogy a rendelési időn kívül, ügyeleti időben próbálnak antibiotikumot íratni úgy, hogy előtte felkeresték háziorvosukat, aki ezt nem tette meg. Ilyenkor többnyire régebb óta fennállónak, súlyosabbnak állítják be betegségüket.

Természetesen ezek azért ma már ritkábban fordulnak elő, és többnyire a páciensek fegyelmezettek, értik, hogy mire kell és mire nem antibiotikumot szedni és elfogadják a háziorvos döntését.

Antibiotikumok – csak akkor, amikor igazán szükségesek!

A legtöbb antibiotikumot a felső légutak megbetegedései miatt írják fel.

A légúti megbetegedések 80%-a vírusos eredetű, és csupán 20%-át okozzák baktériumok, amelyekre az antibiotikumok is hatásosak. Ezért nem kellene automatikusan azt várnunk az orvosainktól, hogy még az olyan megbetegedéseinkre antibiotikumot írjanak fel, amelyekre azok nem hatnak.

Az antibiotikumok olyan gyógyszerek, amelyek megakadályozzák a baktériumok növekedését vagy megölik azokat és így „gyógyítják” a baktériumok okozta fertőzéseket. Olyan gyógyszerekről van szó, amelyek kifejezetten a baktériumok által kiváltott fertőzésekre hatásosak, a vírusos megbetegedések esetében nem hatnak.

Rezisztens baktériumok 

Már léteznek antibiotikumokról szóló felvilágosító kampányok, ezért sok hasznos információhoz juthatnak a páciensek. Az antibiotikumokra rezisztens baktériumok száma növekszik. A túlhasználat miatt ezek az életmentő gyógyszerek az elkövetkezendő pár év során elveszíthetik hatékonyságukat.

Az emberi gondolkodás gyakran egy ravasz rezisztens baktérium mechanizmusához hasonlítható. Míg a baktérium az antibiotikumokkal szemben rezisztens, addig az ember a kézzelfogható bizonyítékokkal, a meggyőző ész érvekkel és az egészséges gondolkodással áll szemben időnként.

Világszerte nagy az antibiotikum túlhasználat, akár 2 doboz/év/páciens felesleges antibiotikum felírás is előfordul egyes országokban. Ez Európa szerte változó mértékű.

A WHO már nyilvánosságra hozta a 12 legveszélyesebb baktérium típust. Ezeknél rövid időn belül nem biztos, hogy a létező antibiotikumaink hatásosak lesznek. Legfőbb okok közé tartozik az antibiotikumok esztelen, felesleges szedése főleg vírusos eredetű megbetegedéseknél, mint például a nátha és a megfázás.

Vírusokra az antibiotikumok egyszerűen nem hatnak. Ha feleslegesen szedjük be őket a baktériumok rezisztenssé válását gyorsítjuk fel.

Antibiotikumokkal szembeni rezisztencia

Az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia azt jelenti, hogy az adott baktérium képes ellenállni egy vagy több antibiotikum hatásának. Olyan gyógyszereknek áll tehát ellen, amelyek megállítják a növekedését vagy megölik magát a baktériumot.

A rezisztencia növekedése komoly probléma. Veszélyezteti a közegészséget és az egyének egészségét nem csak Európában, de az egész világon. Az ECDC 2009-es felmérése alapján csak Európában évente 25 000 ember hal meg rezisztens baktériumok által okozott fertőzések miatt.

Hogyan jön létre az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia?

• Amikor a beteg hamarabb befejezi az ATB (antibiotikum) szedését, mint ahogy azt az orvosa előírta – a gyógyszer nem öl meg minden baktériumot vagy nem állítja meg azok szaporodását. Azok a baktériumok, amelyek „túlélik”, már ellenállóbbak lesznek az adott antibiotikummal szemben.
• Amikor a beteg lecsökkenti az adagolást (kihagyja az egyes napi adagokat) – a gyógyszernek így nincs elegendő ereje, a baktériumok „túlélik” a kezelést, tovább szaporodnak és ellenállóbbak lesznek az adott antibiotikummal szemben.
• Amikor a beteg antibiotikumot szed, holott nincs rá oka – minden emberi szervezetben találhatunk baktériumokat, amelyek nem jelentenek veszélyt számunkra, amíg el nem szaporodnak. Ha a beteg feleslegesen szed antibiotikumokat, akkor „segíti”, hogy ezek a baktériumok ellenállóbbá váljanak. A vírusos megbetegedések kezelése során használt felesleges antibiotikumok is ezt váltják ki.

Miért kérnek a betegek antibiotikumot?

Tudja a helyes választ a kérdésre, miért szeretnék annyira a betegek, hogy a körzeti orvosaik mindenáron antibiotikumot írjanak fel nekik?  Íme a válaszlehetőségek:

1. Azt hiszik, hamarabb meggyógyulnak majd
2. Azt akarják, hogy minél hamarabb jobban érezzék maguk és úgy működjenek, mint azelőtt
3. Azt hiszik, az antibiotikumok csodás, mindenre hatásos gyógyszerek
4. Kevés információjuk van az antibiotikumokról és azok hatékonyságáról

Mindegyik válasz helyes!

Én már ismerem a szervezetem, múltkor is ugyanez a bajom volt, antibiotikumra van szükségem” – hangzik az egyik leggyakoribb érv azon betegektől, akik antibiotikumhoz szeretnének hozzájutni.

Az antibiotikumokhoz leginkább a páciensek idősebb generációja ragaszkodik, főleg a felső légúti megbetegedéseknél. Ők képesek esetleg nyomást gyakorolni orvosaikra, hogy antibiotikumot írjon nekik fel. Ha magas lázuk van, úgy vélik az azt jelenti, hogy automatikusan antibiotikumot kell kapniuk.

A betegek fiatalabb generációja azonban már tájékozottabb és jobban informált a témában és sokkal megfontoltabb az antibiotikumokkal. A vírusos megbetegedések esetében tudja, hogy az antibiotikum nem hatékony.

Mennyire vannak „otthon” a mai betegek az antibiotikumok világában?

A betegek még mindig nem tudják megkülönböztetni a vírusos megbetegedések csoportját és a bakteriális eredetű fertőzéseket. Ami az általánosságot illeti nem jól informáltak. Még a nátha-szezon kellős közepén is vannak betegek, akik az első, enyhe tünetek megjelenése esetén (hőemelkedés, torokfájás), azonnal felkeresik a háziorvosi rendelőket.

Nem próbálják meg a tüneteiket klasszikus módon kezelni szervezetünk pihentetésével és a folyadékbevitel növelésével. Mindezt úgy, hogy a nátha tüneteiről, arról, hogy a vírusos megbetegedések tüneteinek kezeléséről állandóan hallani.

Annak ellenére, hogy nagy hangsúlyt kap az otthoni pihenés szükségessége a vírusos betegségek esetében, néhány beteg helytelenül úgy véli, hogy az antibiotikumoknak köszönhetően újra gyorsan formába jön és nem kell kimaradnia a munkából. Az antibiotikumokra „csodaszerekként” tekint.

Érdekes, hogy az sem mindegy, a hét milyen napján leszünk „betegek”

A betegek többsége csütörtökön vagy pénteken keresi fel orvosát azzal, hogy már két napja beteg. Azt szeretnék, ha antibiotikumot írnának fel nekik, mivel jön a hétvége és ők már szeretnének meggyógyulni. Hogy véletlenül se kelljen az ügyeletre menniük, hogy hétfőn ne kelljen kimaradniuk a munkából, vagy, hogy ne rontsa el a betegség a hétvégéjüket. Az antibiotikumokra a „biztonság kedvéért” van szükségük.

Az antibiotikumok csak vényre kapható orvosságok.

Ennek ellenére sajnos lehetséges, hogy időnként hozzájutnak más úton is. Többnyire úgy, hogy beszedik a saját vagy rokonaik, esetleg szomszédaik régi, el nem fogyasztott antibiotikumait. A gyógyszertárakban nem szabadna megtörténnie, hogy vény nélkül antibiotikumhoz jussanak, főleg nem vírusos megbetegedések tüneteinél.

Hogyan lehet meggyőzni a már „meggyőződött” beteget arról, hogy nincs szüksége antibiotikumra?

Felvilágosítani, hogy a láz, hőemelkedés a vírusos megbetegedések során, amilyen a nátha is, akár négy napig is eltarthat. Javasolni, hogy pihenjen és igyon sokat. Megértetni, hogy a betegsége antibiotikummal vagy anélkül is ugyanannyi ideig fog tartani, mivel azok csak bakteriális eredetű fertőzéseknél fejtik ki hatásukat.

A CRP vizsgálata ma már elég meggyőző és kézzel fogható bizonyítéka annak, hogy a betegnek van-e szüksége antibiotikumra vagy nem. Ennek a vizsgálatnak a segítségével már könnyebben tudjuk meggyőzni a pácienseinket. Fontos hozzátenni, hogy az orvosok számára a CRP vizsgálat eredménye csak egyike a sok diagnosztikai információ közül.

Sok beteg ugyanakkor azt szeretné, hogyha már muszáj is antibiotikumot szednie betegségére, ha jobban van, járhasson már munkába a kezelés befejeződése előtt.

Az antibiotikumok szedése többnyire azt jelenti, hogy az illető fertőző beteg, s ha ebben az állapotában munkába jár, akkor potenciális fertőzés forrás és megbetegíthet másokat is. Továbbá, ilyenkor az emberi szervezet a betegség miatt gyenge, és ezért minden erejére szüksége van a gyógyulás érdekében.

Ha ilyen állapotban munkába járnak a páciensek, akkor túlterhelik a szervezetüket, esetleg újabb fertőzéseket kapnak el, vagy szövődmények jelentkezhetnek. Ilyen esetben mindegy, hogy vírusos vagy bakteriális eredetű-e a fertőzés. Az emberi szervezetnek minden erejére szüksége van a betegség elleni „harchoz”, ehhez megfelelő időre van szükség.

Miért nem csak az a jó orvos, aki felírja az antibiotikumokat, de az is, amelyik – ha nem szükséges – nem írja azokat elő?

Egyrészt azért, mert az indokolatlan antibotikum használat elkerülésével megóvja a páciens bélflóráját. Ha mindenképp antibiotikum adása válik szükségessé, akkor javasol páciense sámára a bélflóra védelmére probiotikumot.

Illetve az az orvos, aki nem ír fel feleslegesen antibiotikumot, megóvja a pácienst azok esetleges direkt mellékhatásaitól, illetve védi a beteget és az egész környezetet az antibiotikum rezisztenciától.

 

Mit gondolnak minderről a betegek és az orvosok?

A 2015-ös felmérés alapján, amelyben 385 megkérdezett beteg és orvos válaszolt a kérdésekre, az alábbi válaszok születtek a betegeknek feltett kérdésekből:

Ha légúti megbetegedés tüneteivel keresi fel orvosát és az nem ír elő önnek antibiotikumot, milyen a reakciója?

• 92,5% – bízom az orvosom döntésében, amit a legjobb szakmai tudása alapján hozott
• 4,4% – megpróbálom meggyőzni az orvosom, hogy mégis írjon nekem elő antibiotikumot
• 3,1% – megpróbálok más módon antibiotikumot szerezni, például otthonról, ismerősöktől, vagy a patikából (hátha eladják „feketén”)

Milyen információkkal rendelkezik az antibiotikum-rezisztenciáról?

• 47% – jómagam is aktívan próbálok új információkat szerezni erről a témáról
• 30,9% – általános információkkal rendelkezem a témáról
• 22% – nincs információm, vagy nagyon kevés információval rendelkezem erről a témáról

Az orvosok a feltett kérdésekre az alábbi válaszokat adták:

Milyen a betegek hozzáállása az antibiotikumokhoz?

• 34,7% – pozitív, általában az antibiotikumokra a sikeres gyógyulás garanciájaként tekintenek, így azt érzem, hogy nyomást gyakorolnak rám, hogy akkor is felírjam azokat, amikor nincs rá szükségük
• 13,9% – semleges, elfogadják és tiszteletben tartják a döntésemet, ha nem szükséges az antibiotikumok szedése, akkor nem kérik azok felírását
• 2,8% – negatív, mindenáron az antibiotikumok szedése ellen vannak
• 48,6% – nagy különbséget látok a betegek antibiotikumokhoz való hozzáállásában a lakosság egyes csoportjaiban (demográfiai vagy szociális értelemben – kor, végzettség, stb.), míg egyes csoportokban előnyben részesítik azokat, addig más csoportok erősen ellenzik

Milyen gyakran találkozik antibiotikum-rezisztenciával, milyenek annak a következményei?

• 26,4% – ritkán, a betegeimre nézve nem jelent veszélyt
• 62,5% – viszonylag gyakran, egyelőre nem volt probléma találni olyan antibiotikumot, amelyikre még érzékeny volt a kórokozó baktérium, így a rezisztens baktériumtörzsek nem jártak jelentős komplikációkkal a betegségek kezelése során
• 11,1% – gyakran, az antibiotikumok kiválasztása során jelentős korlátokat jelent az antibiotikum-rezisztencia, amely néhány betegemnél súlyos, életet veszélyeztető szövődményeket okozott

Négy tanács, hogyan szedjük helyesen az antibiotikumokat

1. csak akkor szedjünk antibiotikumot, ha azt orvosunk előírja nekünk
2. mindig szedjük be az összes tablettát, még akkor is, ha már jobban érezzük magunkat
3. soha ne szedjük be korábbról megmaradt antibiotikumot
4. soha ne osztozzunk mással az antibiotikumunkon

Érdeklődjön a CRP-vizsgálatról orvosánál és kerülje el az antibiotikumok felesleges használatát.

A CRP-vizsgálat meghatározási módszere érzékeny és pontos. A vizsgálat egyszerű és az eredmény perceken belül az orvosa rendelkezésére áll.

A CRP-vizsgálat előnye abban rejlik, hogy képes megkülönböztetni a bakteriális vagy vírusos fertőzést és segít eldönteni az antibiotikum szedésének szükségességét. Az antibiotikumos kezelés hatékonyságának értékelésére is szolgál.