(Betekintés a körzeti orvosok rendelőjébe a „kulcslyukon” keresztül)

A körzeti orvos olyan személy, akihez betegség során, egészségügyi problémával, prevenciós szűrővizsgálat alkalmával vagy akár egészségügyi alkalmassági vizsgálat kérésével keresünk meg. 

A körzeti orvos rendelőjének várótermében ülünk. Ha nagyon betegek vagyunk, nagy szenvedés maga a várakozás is. Ha csak „picit” vagyunk betegek, éppen attól félünk, el ne kapjunk valamit a többi betegtől. 

Ha csak elugrottunk a munkahelyünkről valamilyen igazolás végett, pár perc várakozás után már eléggé feszültté válunk, miért nem nyílnak a rendelő ajtajai akkor és ahogyan azt mi szeretnénk. Ha már „viszketnek” az ujjaink, hogy bekopogjunk, de az ajtón levő felirat óva int, ne tegyük, csodálkozunk vagy éppen háborgunk, ha valaki mégis bekopog és előnyben részesítik.

A fájdalom, kimerültség, feszültség vagy éppen a tudatlanság szította kritikáink pedig gyakran a rendelő ajtaja mögött lévő emberek fején csattannak. Holott pont az orvosaink azok, akikhez megértéssel és bizalommal kéne fordulnuk. Ők azok, akik segítenek nekünk az egészségügyi problémáink megoldásában, amelyekért gyakran mi magunk tehetünk.

Mi történik a körzeti orvosok rendelőinek zárt ajtajai mögött?

Szlovákiában egy körzeti orvosnak átlagosan 1600-1700 páciensről kell gondoskodnia. Dr. Jana Bendová Magyarbél községéből és Dr. Adriana Šimková Bazin városából örömmel válaszoltak kérdéseinkre.

Mit nem lát a beteg a körzeti orvosok munkájából? Mi minden tartozik a feladatkörükbe a betegek ellátása mellett?

Jana: Fontos, hogy a rendelési időre vagy az azon kívüli időszakra gondolunk-e. Munkánk nagy részét éppen a rendelésen kívüli időben végezzük. Például a tegnapi nap folyamán 3 órát voltam a rendelési időn felül az ambulanciámban. A betegeim vizsgálatainak eredményét töltöttem le és kiértékeltem őket. Befejeztem a preventív szűrővizsgálatokat, ugyanis a mi munkánk rengeteg „papírmunkával” is jár.

A beteg törzskartonjának, tehát az egészségügyi dokumentációjának mindig 100%-os állapotban kell lennie, nemcsak a biztosító miatt, hanem maga a páciens érdekében is. Ezenfelül szakvéleményeket készítünk szociális célokra – a munkahivatalnak, a szociális segélycsomag utalásának illetve korai nyugdíjazás céljából a szociális biztosítónak. Ha úgy is tűnik, hogy csak apróságokról beszélünk, a rendelési idő alatt ezeket a dolgokat nem lehet elintézni, mivel ellenkező esetben a betegek valóban sokkal tovább várakoznának.

Adriana: Fontos a biztosítókkal folytatott kommunikáció is, mivel a havi elszámolások ellenőrzése során kiderül, hogy bizonyos beavatkozásokat a biztosító nem fogad el mint indikált beavatkozást. Nekünk így meg kell találnunk az elutasítás okát, állandóan ellenőrzéseket kell tartanunk és meg kell tartanunk a „fejpénzt”. Egy szónak is száz a vége, az ambulanciáink adminisztrációs terhelése valóban nagyon nagy, amit a betegeink nem érzékelnek.

Jana: A munkánkhoz tartozik a betegek otthoni látogatása is. Tehát ha a körzeti orvos bezárja a rendelőjét még nem jelenti azt, hogy végzett és vígan haza megy. Gyakran az idősek otthonába vezet az utunk. Kolléganőmnek több is van a „szárnyai” alatt.

Mi az, ami a körzeti orvosokat leginkább gyötri?

Adriana: A magam részéről nem látom értelmét az egyes orvosságokra vonatkozó vény felírási szabályozásoknak. Gyakran körzeti orvosként is képes lennék a betegemről gondoskodni, de egyszerűen nem tehetem. Kényszerítve vagyok arra, hogy beutalóval szakorvoshoz küldjem. Így természetesen mindenki azt gondolja, hogy a körzeti orvosok csak beutalókat irkálnak ki.

Jana: Ha orvosi kongresszusra, vagy hasonló eseményre szeretnék eljutni, amelyek a folytonos továbbképzésem és szinten tartásom miatt elengedhetetlenek, és nem utolsó sorban a beteg érdekeit is szolgálják, nincs aki helyettesíthetne a távollétemben. A körzeti orvosokból hiány van és nem tud az ember senkit sem találni, aki három napra helyettesítené valamelyik faluban.

Ha Szlovákiában éppen a körzeti orvosok országos konferenciája van, akkor is be kell biztosítani azt, hogy legyen valaki, aki a páciensekről gondoskodik. Ha ez nem lehetséges és a betegek valamilyen oknál fogva nem utaznak fel a legközelebbi városba, hanem inkább rám várnak, akkor az az egészségügyi állapotuk romlásához vezethet és rám a konferenciából visszatérve a rendelőben betegek tucatjai várnak.

Sokan még ma is úgy tekintenek a körzeti orvosokra, mint az orvosra, aki kiírja a beutalókat, más szóval, az a személy aki majd elküldi őket a szakorvoshoz. Önök szerint, alábecsülik a betegek a körzeti orvosok szerepét az egészségügyben?

Jana: Úgy gondolom, hogy néhányan a kollégáink közül maguk tehetnek ezért. Az én betegeim rólam ezt biztosan nem gondolják. Látják, mennyi munkát végzünk a rendelőben, és látják mennyi problémát vagyunk képesek megoldani.

Én inkább azzal találkozok, hogy a betegeim jóformán esedeznek „csak ne küldjön sehová, próbálja megoldani maga”. Ezzel „rákényszerítenek” bennünket is, hogy folyamatosan képezzük tovább magunk, hogy korszerűsítsük a felszereléseinket.

Reménykedünk a kompetenciaszintünk emelésében is, hogy betegeinken sokkal komplexebb módon tudjunk gondoskodni. Szerencsére a körzeti orvosok kompetenciái egyre tágabbak, így a betegek hozzáállása is lassan, de biztosan változó trendet mutat.

Adriana: A körzetre dolgozni klinikai munkahelyről jöttem. Előtte a belgyógyászaton dolgoztam és az akkori munkahelyemen sokan nem értették, miért épp ezt a szakterületet választom, miért nem szerzek szakvizsgát valamilyen klinikai területen. Én viszont a körzetre nagy lelkesedéssel jöttem, már csak azért is, hogy megváltoztassam a körzeti orvosok helyét az egészségügyben.

Szakképesítésemet körzeti orvosként és belgyógyászkéntmegszereztem. Továbbá sikerült engedélyt kapnom a hasi szervek ultrahangos vizsgálatának elvégzésére is. Körzeti orvosként lehetőségünk van arra, hogy a megszerzett tudásunk oly módon tudjuk hasznosítani, ami a betegek maximális kényelmét hivatott bebiztosítani.

Úgy gondolom, ma már a páciensek többsége bizalommal fordul körzeti orvosához. Az én betegeim például felkeresnek a szakorvostól kapott gyógyszereikkel is, s érdekli őket a véleményem, hogy valóban minden úgy van-e, mint ahogyan lennie kell. Gyakran magyarázom betegeimnek a szakorvosok vizsgálatainak eredményét is, mivel nem értik a zárójelentésben leírtakat, például egy gyomorvizsgálatét, stb.

A pácienseknek az a legegyszerűbb, ha sok dolgot el tudnak intézni egy helyen, a mi esetünkben a körzeti orvos rendelőjében és nem kell ide-oda rohangálniuk s rengeteg időt tölteniük a szakorvosok rendelőiben. Igaz az, hogy a körzeti orvosnak a szakorvossal ellentétben egy komplexebb képe is van az adott betegről?

Jana: Egyértelműen. A körzeti orvos pontosan az, aki az adott beteget több alkalommal látja az év folyamán más-más oknál fogva és ez a „kapocs” csak erősödik.

A pácienseinket valóban nagyon bizalmasan ismerjük. Nem kell, hogy hosszasan magyarázzák hol gyökereznek az egészségügyi nehézségeik vagy éppen a családi helyzetüket.

A betegeimnél valóban azt veszem észre, hogy szeretnének mindent, amit csak lehet elintézni egy helyen. Lehet ez azért is van így, mert az én esetemben falusi emberekről beszélünk, lehet, hogy az ok az utazás anyagi és időbeli nehézségei, ám úgy gondolom, legfőképpen a körzeti orvosba vetett bizalmuk a döntő.

Adriana: Mi, fiatal körzeti orvosok, igyekszünk csalogatóbbá tenni szakterületünket azzal is, hogy saját anyagi hátterünkből próbáljuk felszerelni rendelőink a legmodernebb eszközökkel is – EKG, CRP gyorsteszt, véralvadás-mérő műszerek, stb.

Befektetéseink azonban lassan kifizetődnek a betegeink egyre növekvő bizalmának formájában. A pácienseink kényelméről a várótermeink felújításával, akár az ivóvíz bebiztosításával is igyekszünk gondoskodni.

A betegek pedig képesek ezeket az apróságokat akár annyira értékelni, hogy teljesen másképp viselkednek velünk. Sokkal nyitottabbak, kommunikatívabbak. Ez mind hozzájárul ahhoz, hogy növeljük az orvos-beteg kapcsolatok minőségét.

Milyen új műszerekkel találkozhatunk napjainkban a modern körzeti orvosok rendelőiben?

Jana: Az EKG már csak hogy nem standardnak számít, a CRP gyorsteszt szintúgy; spirometria, vizeletvizsgálat, műszerek a vér alvadási képességének mérésére, Holter-féle vérnyomásmérők a vérnyomás 24 órás mérésére, valamint a boka-kar index mérésére szolgáló eszköz (az érelmeszedéssel szorosan összefüggő vizsgálat).

Adriana: Ezeknek a műszereknek köszönhetően olyan kézzel fogható bizonyítékaink vannak, melyekkel jó eséllyel tudunk érvelni a beteg életstílusának megváltoztatása mellett. Más az, ha azt mondjuk neki, hogy le kell fogynia, kevesebb zsíros ételt fogyasszon. A beteg ezt szépen, illedelmesen meghallgatja, de nem változtat semmit sem az életformáján.

Ha viszont megmutatom neki az egyik konkrét vizsgálat konkrét eredményét papíron, például, hogy milyen állapotban vannak az erei és figyelmeztetem, hogy a szívinfarktus vagy az agyvérzés lehetősége nála nagyon is reális, akkor hamarabb elhiszi, amit mondok neki és megváltoztatja az életvitelét.

A szlovákiai betegek többsége ugye főleg akkor megy orvoshoz, amikor beteg. De a körzeti orvos feladatai közé tartozik például az egészséges emberek megbetegedésének megelőzése is.

Jana: Lényegében, a többi szakorvossal ellentétben, mi egyedül dolgozunk egészséges emberekkel is, mivel preventív szűrővizsgálatokat is végzünk olyanok számára, akik makkegészségesek. A szakorvoshoz csak akkor megy az ember, ha már van valamilyen egészségügyi panasza.

Nagy értelmet és jelentőséget látunk a prevenciós szűrővizsgálatokban. Képesek vagyunk diagnosztizálni a cukorbetegséget még abban a stádiumában, amelyikben a betegnek nincsenek panaszai, így nem is tud betegségéről. De ugyanígy akár más betegségeket is – vastagbélrák, leukémia – olyan stádiumokban, amelyekben még nem „késő”.

Adriana: Fontos azonban, hogy magának a betegnek is akarnia kell törődni a saját egészségével, nem szabad félvállról vennie a dolgot. Mi jó tanácsot tudunk neki adni, hogyan gondoskodjon magáról, hogy minél tovább egészséges maradjon. Fontos továbbá az is, hogy a felelősségteljes és jól informált betegek jó példát mutatnak a gyermekeik számára is. Ha a gyermek látja, hogy a szülei rendszeresen járnak szűrővizsgálatokra, törődnek saját egészségükkel, akkor pozitív példamutatásunkkal egy olyan generációt nevelünk fel, amelyik már sokkal jobban fogja érteni a szűrővizsgálatok jelentőségét.

Mi mindenre szolgál a preventív szűrővizsgálat, amire mindenkinek joga van két évenként egyszer?

Adriana: A beteg kórtörténetére összpontosítunk, tehát, hogy milyen betegségeken esett már túl, de érdekel minket a betegségek jelenléte az adott családon belül is. Feljegyezzük a beteg testsúlyát és testmagasságát, amiből kiszámoljuk a BMI indexét, megmérjük a vérnyomását, pulzusát, majd kivizsgáljuk a vérét is.

18-tól 40 éves korig mindenki jogosult a vérszedimentációjának, a vérképének és a vércukor-szintjének kivizsgálásához, valamint a kreatinin (a veseműködés paramétere), ALT (a májműködés paramétere) és a vizeletének a kivizsgálásához. A feljebb feltüntetett korosztályok azonban nem jogosultak a vérben található lipidek (zsiradékok) spektrumának kivizsgálására.

Jana: 40 évtől idősebb betegeinknél a fenti vizsgálatokhoz az alábbiak társulnak: a vér koleszterin- és triglicerid szintje, EKG.

50 év felett ezeket kiegészíti még a széklet vizsgálata okkult vérzésre. A széklet okkult vérzésre való vizsgálatát (röviden FOB-teszt) 50 év fölött teljes mértékben átfizetik a magánbiztosítók, az állami már 40 éves kortól.

Adriana: Minden 60 év feletti páciensnek és azon 50 év feletti betegeknek, akik a veszélyeztetett csoportba tartoznak az állami biztosító szintén teljes mértékben téríti a boka és az alkar szisztolés nyomás-arányának megállapítását, az ún. ABI vizsgálatot. Ez a vizsgálat az érelmeszesedés (ateroszklerózis) korai diagnosztizálására szolgál. Nagyon értékes információkhoz juthatunk általa, mivel a patológiás értékek regisztrálása után időben elkezdhetjük a betegek kezelését, akiknek ugyan még nem kell, hogy szív-és érrendszeri megbetegedésük legyen, de már jóval nagyobb esélyük van, hogy szívinfarktust, vagy agyvérzést kapnak.

Mi az, ami a páciensek viselkedésén kicsit bosszantja Önöket?

Adriana: Vannak olyan betegeim is, akik már több mint 10 éve nem voltak szűrővizsgálaton. Aztán egyszer csak megjelennek a rendelőmben, mert valaki a családjukban vagy a faluban szívinfarktust, agyvérzést kapott, vagy rákos megbetegedéssel diagnosztizálták. Ilyenkor megnő azon betegeim száma, akiknek „hirtelen” szűrővizsgálatra van szükségük. Habár itt is érvényes a mondás „inkább később, mint soha”, akkor sem elfogadható, ha a beteg csak akkor törődik az egészségéről ha valami rossz történik.

Jana: Vannak olyan betegek is, akik rendszeresen járnak ugyan a szűrővizsgálatokra, de figyelmen kívül hagyják azok eredményeit. Ha túlsúlyosak, de egyelőre semmi panaszuk, tovább folytatják addigi életvitelüket. Ha azt ajánlom, próbáljanak meg többet sportolni, akkor nevetve legyintenek, hogy az nem nekik lett kitalálva. Nem viselkednek felelősségteljesen, ami a saját egészségüket illeti. Az az érzésük, hogy azzal, hogy abszolválták a szűrővizsgálatot, minden el van intézve. Mintha azt hinnék, hogy én bebiztosítom az egészségüket, ám az csak és kizárólag az ő kezükben van.

Még ha az egészséges ember nem is számít valójában betegnek, jobban szeretik azokat, akik rendszeresen járnak szűrővizsgálatokra?

Adriana: Szűrővizsgálatokra körülbelül a betegeim 30%-a jár. Így megkíséreltem, hogy a számítógépes rendszerben megnéztem, mely betegeimnek esedékes a következő hónapban a preventív szűrővizsgálat. Mindegyiket felhívtam, s a reakcióik igen sokneműek voltak – a „miért” és „minek” kérdésektől kezdve a „de hisz én egészséges vagyok” és „nekem arra nincs szükségem” érveken keresztül a hálás köszönetig – hogy milyen figyelmes vagyok, hogy személyesen hívom őket a rendelőmbe.

Jana: Szeretjük azokat a betegeket, akik tesznek is az egészségükért. A tapasztalatom azt mondja, hogy a szűrővizsgálatokra leginkább a jól informált és a tanult 35 és 40 év közötti nők járnak. S általában pont a nők azok, akik „elkergetik” férjüket vagy apjukat a szűrővizsgálatokra.

Sajnálom, hogy a férfiak többsége még mindig félvállról veszi a preventív szűrővizsgálatokat, s hogy a családban még mindig a nőkre nehezedik a család tagjainak szűrővizsgálatainak a megszervezése. Nagy örömmel töltene el, ha végre a férfiak is felelősségteljesebben állnának hozzá az egészségükhöz.

Próbáljuk meg elmondani, mit veszíthetünk azzal, ha nem megyünk el a szűrővizsgálatokra.

Jana: Ha hanyagoljuk a szűrővizsgálatokat, akkor nem biztos, hogy időben szerzünk tudomást betegségünkről. Betegek lehetünk, bár még nem érezzük, és túl későn derülhet ki a dolog, amikor a gyógyulás esélye már csekély. Tipikus példa erre a vastagbélrák, amelyet egészen a végső stádiumokig nem érzékeli a beteg. Akkor veszi észre, hogy gond van, mikor elkezd fogyni.

Ugyanez érvényes a cukorbetegségre is, amely nem fáj, ám az előrehaladott stádiumokban már visszafordíthatatlanul tönkretette az illető ereit, veséit, látását vagy a lábait. Minden betegségnél érvényes, hogy minél hamarabb diagnosztizáljuk, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az illető teljesen kigyógyul és élete színvonala sem romlik.

Adriana: Az embereknek tudatosítaniuk kell, hogy a már meglévő betegség növeli egy következő betegség kialakulásának a valószínűségét. A komplikációk kezelése sokkal nehezebb, mint „elkapni” a betegséget még a kezdeti stádiumában. A rizikófaktorok megszüntetése után, amilyen például a bélben lévő polip is, a betegnek lényegében megmenthetjük az életét.

Mit kéne tehát a váróteremben várakozó betegeknek tudniuk a munkájukról, még ha nem is látják mi folyik a rendelő ajtajai mögött?

Adriana: Ha lenne rá lehetőségünk, szívesen dolgoznánk üvegfalak mellett is, hogy a betegeink lássák, hogyan is „működünk”, amikor a rendelő előtt várnak és panaszkodnak:  „ugyan mit csinálunk annyi ideig”. Amikor azonban sorra kerülnek és látják, mi minden folyik odabent, akkor gyakran meglepetten konstatálják: „már értjük”.

Annyi feladatot kell teljesíteni, hogy két nővér, de néha két orvos is meg nem állva dolgozik – infúziók, injekciók, vényre kapható gyógyszerek felírása, mindezek mellett csöng a telefon.

A körzeti orvosok munkaköri kötelességének csak egy részét képezi a húsvér beteggel való munka. Utána az adminisztráció következik – a szociális biztosító és a munkahivatal számára készített leletek és szakvélemények, különféle dokumentumok a magánbiztosítók számára, a gyógyfürdőkbe kiírt beutalók, stb.

Ha pedig az orvos a betegeivel még e-mailen keresztül is tartja a kapcsolatot, muszáj időt szakítania a válaszok megfogalmazására is. Azokat a betegeket, akik valamilyen oknál fogva nem képesek eljutni a rendelőbe még nem is említettem. Ilyen esetekben a körzeti orvos megy a betegeihez.

A különböző konferenciákon lévő részvétel, a folyamatos továbbképzés pedig elengedhetetlen az orvosi hivatás végzéséhez. Gyakran megesik, hogy a „papírmunkához” csak este jutok, amikor mások már rég a televízió előtt pihennek.

Jana: Valamikor képesek vagyunk rövid idő alatt sok beteget „elintézni” – egy beteget 7-10 perc alatt ellátunk. Aztán jön valaki egy összetettebb problémával, akinek a panaszai megoldásának érdekében több időre van szükségünk. Olyankor kezdenek el a várakozóban lévő betegek feszültté válni,  gyakran szóvá téve, ugyan kávészüneten vagyunk-e.

Olykor megesik, hogy a beteg súlyos állapotban van és várjuk a mentőszolgálat munkatársait. Addig természetesen a beteget folyamatos megfigyelés alatt tartjuk, injekciókat, infúziókat kap, minden figyelmünk neki szenteljük, mivel akár az élete is függhet ettől. Ám a betegek a rendelő előtt úgy érzik, túl sokáig várakoznak.

Nagyon segítene a munkánkban, ha betegeink bíznának bennünk, ha elhinnék és megértenék, hogy számunkra a beteg egészsége az első. Egyszer velük is megtörténhet, hogy pont ők lesznek azok, akiknek ilyen „figyelmet” kell majd szentelnünk.