A légúti chlamýdiák károsítják a légzőrendszert. Megtámadják a mandula, a torok, a hörgő, a tüdő és az immunrendszer valahány típusú sejtjét. A chlamydiák életciklusa a megfertőzött sejtek belsejében zajlik, ami viszonylag komplikált folyamat. A sejtek mindent megadnak a kórokozóknak, ami az élethez szükséges, elsősorban az energiát.

A Chlamydia pneumoniae (rövidítve C. pneumoniae) egy kis, gram-negatív baktérium. Hasonlóan mint a vírusok, ők is intracelluláris paraziták. Azonban a vírusokkal ellentétben, tartalmaznak DNS és RNS molekulákat, riboszómákat és sejtfallal is rendelkeznek.

A baktériumoktól a sejtfalban található peptidoglikán, illetve az adenozintrifoszfát (ATP) szintézisének hiánya különbözteti meg őket. A gazdasejt ATP-jét használják fel, ezért nevezzük őket energia parazitáknak is.

A légúti chlamydiák a megtámadott sejten belül két formában fordulnak elő:

1. mint aktív, gyorsan szaporodó chlamydiák,
2. mint passzív, lassan szaporodó vagy ’’latens chlamydiák”.

Közvetlen kapcsolat az e fajta chlamydiák és a légúti megbetegedések között az amerikai Seattle városában lett papírra vetve 1983-ban, amikor egy garatgyulladásos diák torkából izolálták a kórokozót.

A Chlamydia pneumoniae(hétköznapi nyelven ,,légúti chlamydiák”) egyenesen az orrváladékból illetve a felköhögött mintából lehet kimutatni. A mintavételi anyagnak mindig a fertőzés helyéről kell származnia. A C. pneumoniae kimutatásánál a szakember a szérumban található ellenanyagokra támaszkodik.

A C. pneumoniae kizárólagosan emberi patogén,  amely cseppfertőzés útján terjed világszerte. Járványokkal a hadseregben illetve diákok körében találkozhatunk leginkább.

A lappangási idő egy vagy pár hétre tehető. A légúti chamýdiák minden évben támadnak, viszont a 2 vagy 3 évig tartó magas előfordulású időszakot, 4 vagy 5 évig tartó alacsony előfordulású követ.

A légúti chlamydiák diagnosztikája

A kivizsgálás során az orvos két akadállyal néz szembe:

1. első sorban az ellenanyagok a fertőzés kezdetétől fogva csakis kizárólag a 10. nap után mutathatók ki. Az első hét folyamán nem bizonyítható az infekció – tehát a fertőzés akut stádiumában.
2. Másod sorban, a légúti chlamydiák elleni ellenanyagok hasonlóak a Chlamydia trachomatis ellenanyagokéval, tehát könnyű őket összetéveszteni.

Az ismételt fertőzések során, az IgM csoporba tartozó ellenanyagok nem feltétlenül keletkeznek. Az IgA csoportba tartozó ellenanyagok visszaesésre utalhatnak, miközben a populáció nagy részénél az IgG ellenanyagok fordulnak elő.

A C. pneumoniae polimeráz-láncreakcióval történő diagnosztikája csak néhány laboratóriumban kivitelezhető. Ebben az esetben nem certifikált metódusról van szó. Következő lehetőség a hősokk fehérjék elleni ellenanyagok vizsgálata. A kezeléshez szükséges döntéshozatalt nagyban befolyásolja maga a páciens klinikai állapota.

Klinikailag tünetmentes IgM és IgA pozitív betegeknél a kezelés kezdeményezése értelmetlen lenne. Ellenkező extrém esetben a légúti chlamýdiák alábecsülése fordulhat elő.

A légúti chlamýdiák tünetei

A felső légúti gyulladásokat leggyakrabba a C. pneumoniae okozza. Elsősorban a garat és mandula gyulladásai fordulnak elő.  A S. pyogenes baktérium okozta garat és mandulagyulladásokkal ellentétben, ezek klinikai képe enyhébb. Kizárólag klinikai kép alapján történő feltételezés C. pneumoniae fertőzésre majdnem hogy lehetetlen.

Gyakori az úgy nevezett duális (vagy vegyes) fertőzés – egyidejú C. chlamydia és valamilyen más, az esetek túlnyomó részében tipikus kórokozóval történő fertőzés. A chlamydiás tüdőgyulladásos betegeknél hosszabb ideig tartó köhögés, illetve pozitív RTG lelet van jelen, mint a más kórokozók által okozott tüdőgyulladás során.

A C. pneumoniae baktérium bizonyítottan előfordulhat mint nozokomiális patogén is. Becslések alapján a tüdő chlamydiák felelősek a világszerte közösségekben előforduló tüdőgyulladások 5-15 százalékáért.

Diagnosztikájuk és gyógymódjuk eltér a többi, nagyrészt előforduló bakteriális patogénekétől (Streptococcus pneumoniae, Haemophilus influenzae), ebből kifolyólag ered az „atípusos tüdőgyulladás’’ megnevezés is. Bár a fertőzés folyamata általában tünetmentes vagy enyhe, lehetőséget ad krónikus megbetegedések kialakulására is, mint a krónikus hörgőgyulladás, krónikus obstruktív tüdőbetegség, szarkoidózis és asztma.

A gyógyulás antibiotikumos kezelés nélkül hosszadalmas, a köhögés akár 1 – 2 hónapig is eltarthat. Súlyos, akár életveszélyes lefolyás esedékes geriátriai betegek, akut leukémiás, gyógyszeres kezeléssel indukált neutropéniás és cisztás fibrózisos betegek esetében.

A légúti chlamýdiák kezelése antibiotikummal

A légúti chlamydiák okozta fertőzések antibiotikumokkal kezelhetők, de a kezelésre csak a retikuláris testek érzékenyek. Az elementáris testek rezisztensek az e fajta kezelésre. A hosszan tartó replikációs ciklus és a váltakozó fejlődési szakaszok miatt, a rövid távú antibiotikumos terápia a fertőzést bár elnyomhatja, de a krónikus fertőzést nem távolítja el. Ezért gyakorta szükséges az akár 3 hetes kezelés is.

A hosszú távú kezelés ellenére is, a kórokozók életben maradhatnak a fertőzött monocitákban. Gyógyszeres kezelésként használható doxycyclin, azithromycín, erythromycín és levofloxacín. Szulfonamidok, penicillin és ampicillin használata nem ajánlatos – a bakteriosztatikus hatásuk miatt, ami gyakran a kezelés befejeztével a fertőzés visszatérését okozhatja.

Nagy különbségek tálálhatók a gyógymódban illetve a diagnosztikában, amit maguk a gyakorló orvosok, gyermekorvosok és tüdőorvosok alkalmaznak, és a között, ami az interneten található.

Léteznek olyan orvosok (és weboldalak is), akik a chlamydiákat hibáztatják mindenért, és akár egy évig tartó kettős kombinációs, „kis adagos” antibiotikumos kezelést, különböző biorezonanciákat javasolnak a pácienseiknek, ami „garantáltan” megszabadítja őket a fertőzéstől, ellenkező esetben pénzvisszafizetést ígérnek. Ezek után a páciensek számára az eligazodás nehézkes lehet.

Az orvosok közt nincs teljes egyetértés, sem konkrét elfogadott eljárás ami mindenki számára hatásos lenne. Tehát ha az eredmények alapján a chlamydiák jelen vannak, bár semmiféle panasz nem jelentkezik, a kezelést nem folytatják.