Minden egyes nyílt seb lehetséges veszélyt jelent.
- Hogyan gondoskodjunk szakszerűen a frissen összevarrt műtéti sebekről?
- Mit jelent a „krónikus seb“ kifejezés?
- Mi miatt alakulnak ki a keloidos (túlnőtt) hegek?
- Akne utáni bőrhibákkal küszködik, s nem tudja, hogyan lehetne enyhíteni problémáján?
Cikkünk elolvasása során nem csupán a fent feltett kérdésekre, de még jó pár egyéb kérdésre is választ kaphat!
Sebgyógyulás – de vajon hogyan működik?
A sebek gyógyulási folyamatának alapeleme a gyulladás, mely jelen esetben jótékony hatással bír. A gyulladásnak köszönhetően ugyanis közvetlenül a sérült szövetekhez, illetve ezek környékére áramlanak azok az immunsejtek, amelyek nélkülözhetetlen szerepet játszanak a szövetek újraépülési (granuláció) szakaszában, illetve a későbbi szöveti regenerációban (reepitelizációs fázis) is.
A folyamat első lépése minden esetben a vérzés csillapítása és teljes elállítása, vagyis a vérlemezkék és az egyéb immunsejtek segítségével megvalósuló véralvadás.
Ezt követi az ún. exudációs fázis (gyulladás és tisztulás szakasza), amikor a fehérvérsejtek különféle altípusai szoros együttműködésbe kezdenek annak érdekében, hogy az érintett területet mielőbb megtisztítsák azon szennyeződésektől és kórokozóktól, melyek a trauma során a sebbe kerültek. Ez a gyakorlatban a sérült terület gyulladásával és váladék termelődésével valósul meg.
A fehérvérsejtek rendkívül fontos szerepet játszanak az ún. revaszkularizációs folyamatban is, vagyis az új hajszálerek kialakításában. Ezen aprócska, újonnan keletkezett hajszálerek fő feladata, hogy gazdagon átszőjék és táplálják a gyógyulási folyamat során kialakult új sejteket és szöveteket. A sebgyógyulás folyamata és annak fent leírt szakaszait különféle kémiai- és immunfaktorok irányítják, melyek a gyulladásos folyamat során termelődnek, illetve szabadulnak fel.
Az exudációs fázist, melynek fő feladata a jótékony gyulladás és tisztulás, követi a szövet újraépülésének fázisa. Ezt más néven granulációs fázisnak nevezzük. A granuláció során a mély seb belülről friss szövettel töltődik fel. Ilyenkor kollagén termelődik, amely tartást ad az új szöveteknek. Az újonnan keletkezett egészséges granulációs szövet színe rendszerint élénkvörös. A kialakult granulum valójában a végleges sebbezáródást biztosító hámsejtek célszövete, tehát nélküle a seb teljes gyógyulása nem valósulhat meg. Annak érdekében, hogy a hegesedési folyamat zavartalanul játszódjon le és teljes legyen a gyógyulás, a nyílt sebek sikeres bezáródása után még különféle beépülési és beérési folyamatok zajlanak le.
Abban az esetben, ha az adott sebhely szövődménymentesen gyógyul, elsődleges (primer) hegesedésről beszélünk. A kiterjedtebb, a fertőzött sebek rendszerint másodlagos (szekunder) sebbeforrással gyógyulnak.
A sebfertőzés nem csupán a mély sebeket érinti
A sebfertőzés az egyik legkellemetlenebb dolog, mely sérülések esetén megjelenhet. Miután a sérült bőrréteg már nem képes megvédeni a mélyebben elhelyezkedő szöveteket, jelentősen megnövekszik a valószínűsége annak, hogy a keletkezett sérülésen keresztül különféle patogén mikroorganizmusok jutnak be szervezetünkbe. Emiatt ajánlatos az újonnan szerzett sebeket alaposan lefertőtleníteni és a későbbiekben is tisztán tartani!
Előfordulhat azonban, hogy a sebbe mégis bekerül valamilyen patogén mikroorganizmus. A kevésbé súlyos esetekben elegendő lehet egy alapos lokális fertőtlenítés, illetve helyi antibiotikum-használat (krémek vagy gélek formájában). Súlyosabb esetekben szájon át szedett antibiotikum, illetve sebészi beavatkozás is szükségessé válhat. Léteznek különféle kiegészítő kezelések is, melyek a komplikált sebek gyógyulási folyamatát elősegítik. Ilyenek a különféle speciális kötszerek, illetve léteznek mechanikai módszerek is, melyek a sebgyógyulást segítik.
Hogyan tudom megállapítani, hogy a kialakult sérülés megfelelő módon gyógyul-e?
Megfelelően és komplikációmentesen akkor gyógyul a seb, ha:
- A sebből nem árad kellemetlen szag.
- A betegnek nincs láza vagy hőemelkedése.
- A seb környéki fájdalom egyre inkább enyhül.
- Az idő előrehaladtával a sérülés egyre kevesebb nedvet (váladékot) termel.
- A heg szélei nyugodtak, a kialakult lokális duzzanat és kivörösödés nem súlyosbodik, sőt, az idő előrehaladtával fokozatosan enyhül.
Ilyen esetben az ellátás megfelelő volt. Ajánlatos a megkezdett kezelést tovább folytatni, valamint állandó jelleggel felügyelni a seb környékét.
Intő jelek, szövődményre utaló tünetek sebgyógyulás esetén – mikor kérjünk orvosi segítséget?
Fokozott figyelemmel kísérjük a sebgyógyulást, ha:
- A seb egyre több váladékot kezd termelni, vagyis „nedvesebbé” válik.
- A seb által termelt színtelen nedv sárgássá, illetőleg kékeszölddé alakul át.
- A seb kellemetlen, már-már rothadó szagot áraszt.
- A seb mérete pár nap elteltével sem csökken, sőt inkább növekvő tendenciát mutat, a seb környéki kivörösödés fokozódik vagy terjedni kezd.
- A páciensnek hőemelkedése vagy láza van, izzad.
- A seb mélyéből vagy környékéből jövő fájdalom növekszik.
- A beteg jellemzően nem érzi jól magát a bőrében, esetleg émelygésre panaszkodik.
- A páciens étvágytalan, fáradt.
- A beteg állapota folyamatosan romlik. Ez főleg cukorbetegek, krónikus érrendszeri betegek esetében gyakoribb.
- Zavartság, illetve az éberség csökkenésére utaló egyéb szimptómák jelentkeznek.
Ha felsorolt tünetek közül akár csak egyet is észlel magán, nagyon fontos, hogy mielőbb kérje ki kezelőorvosa tanácsát! Valószínűleg változtatni kell a kezelésen!
Mik azok a krónikus sebek?
A krónikus sebek mind a mai napig nagy kellemetlenséget jelentenek. Ez a kifejezés valójában azon sérülések gyűjtőneve, amelyek 6-9 hetes megfelelő kezelés ellenére sem mutatnak jelentősebb javulást és nem képesek a teljes gyógyulásra. Az ilyen típusú sebek esetén a gyógyulási folyamatok távolról sem úgy játszódnak le, mint normális körülmények között.
A krónikus sebek leggyakrabban a cukorbetegségben (diabetes mellitus), és a különféle érrendszeri megbetegedésben szenvedő páciensek életét nehezítik meg. Illetve azokét is, akiknek az elsődleges sérülése felülfertőződött, amely ferőzés megnehezíti a gyógyulási folyamatok lezajlását.
A komplikált krónikus sebek és fekélyek gyógyítása szakorvos, speciális képzettségű szakápolók kezébe tartozik. A gyógyulási folyamatot lényegesen felgyorsíthatja az elhalt szövetrészek eltávolítása, speciális kötszerek alkalmazása, sőt egyes esetekben akár antibiotikum kezelés is szükségessé válhat.
A krónikus sebek gyógyulási folyamatát felgyorsíthatjuk, illetve támogathatjuk megfelelő életvitel bebiztosításával is. Legfőképpen a fehérjedús táplálékbevitellel, az elegendő vitamin, cink és vaspótlással, valamint a páciensek alapbetegségeinek (elsősorban a diabetes mellitus és egyéb érrendszeri megbetegedések) mielőbbi kezelésével, mely sajnos közvetlenül összefügg a később komplikációként kialakuló sebekkel.
Hogyan segíthetjük elő a sebgyógyulást?
Az apró sérülések általában problémamentesen beforrnak, feltéve akkor, ha a páciensnek nincsenek társult betegségei. Ilyenkor elegendő a szennyeződések eltávolítása, az azt követő fertőtlenítés, valamint a steril kötszerrel való lefedés. Ha viszont a kötszer időközben átázik vagy szennyezetté válik, azonnal cseréljük ki! Az olyan sebeket azonban, amelyek jól gyógyuló tendenciát mutatnak ne fedjük le kötszerrel! Hagyjuk a szabad levegőn, ez felgyorsítja a gyógyulást! A fertőtlenítőszeres készítmény kötelezően megtalálható az autóban elhelyezett elsősegélydobozokban, tehát ha semmilyen más készítmény nincs kéznél, alkalmazhatjuk azt is.
A mélyebb sebek gyógyulásához szükséges lehet, hogy a sebszéleket varrattal vagy sebillesztő kötszerrel összehúzzák, ezért ilyen esetben azonnal forduljanak szakemberhez.
Jól ismert az egyes gyógynövények – apróbojtorján és kamilla jótékony sebgyógyító hatása is. Fontos, hogy a sebet és annak környékét mindig tartsuk tisztán, valamint rendszeresen cseréljük ki az azt lefedő sebtapaszt vagy kötést! Fontos, hogy a sebet és annak környékét ne érje semmiféle fizikai, illetve kémiai irritáció! Figyeljen arra is, hogy sokat pihenjen és ne erőltesse meg a sérült testrészt!
Hogyan gondoskodjunk a műtéti sebekről?
Műtéti sebek esetén fontos, hogy a beteg kellő figyelmet fordítson a seb és a sebkörnyék tisztán tartására. De vajon hogyan kell megfelelően gondoskodni a műtéti hegről, mik a szakorvosi javaslatok?
- A varratok kiszedéséig fontos, hogy a heget tartsuk szárazon és tisztán!
- Kisebb sebek esetén (pl. anyajegy kimetszését követően) nagyjából két nap elteltével eltávolíthatja a sebet lefedő ragtapaszt vagy kötszert. Ha nincs kitéve a seb az öltözetünk vagy egyéb anyagok általi irritációnak, pár nap elteltével nyugodtan hagyhatjuk szabad levegőn, ilyenkor nincs szükség további lefedésre. Ha azonban fennáll az irritáció veszélye, a legjobb, ha a sebet egy ideig bekötve vagy leragasztva tartjuk.
- Rendkívül fontos, hogy a sebet a varratszedésig ne érje víz! Zuhanyozáskor lehetőség szerint használjon vízálló ragtapaszokat!
- Ha véletlenül mégis előfordul, hogy a sebhelyet víz éri, szárításkor semmi esetre se dörzsöljük! A szárításhoz bőven elegendő, ha az érintett bőrfelületre ráhelyezünk egy tiszta törölközőt és hagyjuk, hogy az magába szívja a vizet.
- Abban az esetben, ha a varratokat még nem távolították el, fontos, hogy a sebet kellőképpen megóvjuk a fizikai és egyéb irritációtól.
- Fontos, hogy se a sebet, sem pedig annak környékét ne tegyük ki húzó, illetve tolóerőnek sem! Ezek ugyanis nagymértékben növelik a hipertrófiás és keloidos (túlnőtt) hegek, illetve egyéb szövődmények kialakulásának valószínűségét!
Természetes folyamat, hogy a testünkön megtalálható hegek is változnak. Eleinte rendszerint vörös vagy rózsaszín árnyalatúak, később pedig kivilágosodnak, érdességük fokozatosan enyhül. Hogy a kialakult heg mikor veszi fel végső formáját, teljes mértékben individuális, nagyjából hat hónap és másfél év között mozog. Kimondhatjuk, hogy durván 1 év elteltével alakul ki a végleges heg.
Egy átlagos heg a bőrünkkel rendszerint egy szintben fut, nem dudorodik ki és nem is helyezkedik el mélyebben a bőr felületétől. Ha az adott heg a bőrfelülettől magasabban húzódik és kidudorodik, hipertrófiás hegnek nevezzük.
Mik azok a keloid hegek?
A hipertrófiás hegekhez hasonlóan, a keloidos sebhelyek is kidudorodva, a bőr felszínétől magasabban helyezkednek el. A két heg közötti különbség csupán annyi, hogy a keloidos hegek idővel kiszélesednek és átterjednek az egészséges szövetbe is. Pontosan emiatt nevezik őket oly gyakran „túlnőtt” hegeknek is. Míg a hipertrófiás heg mérete idővel csökken, a keloidos sebhelyek növekszenek. Egy másik különbség az, hogy a hipertrófiás sebek a sérülés idejétől számítva már nagyjából egy hónapon belül megmutatkoznak, míg ezzel szemben a túlnőtt hegek csak három vagy több hónap elteltével érik el végleges kinézetüket. A megjelenésük ritkábban akár évekig is elhúzódhat.
Bizonyított tény, hogy mindkét hegtípus hátterében a kollagénrostok felgyülemlése áll. Míg a túlnőtt hegek esetén a kollagénrostok kaotikusan, egymástól teljesen függetlenül helyezkednek el, addig a hipertrófiás sebhelyek belsejében a kollagén elhelyezkedése rendezett és nem terjed át a hegszéleken.
A keloidos hegek jellemzően viszketéssel járnak. Annak ellenére, hogy egészségügyi szempontból mondhatni ártalmatlanok, esztétikailag számtalan kellemetlenséget okozhatnak viselőjüknek. Megjelenésük zavaróvá válhat, illetve az adott bőrfelület érzékeny lehet az érintésre. Ha a kialakult keloidok az ízületek környékén helyezkednek el, akadályozhatnak bizonyos mozdulatokat is.
A keloidos sebhelyek általában a fiatalabb korosztályokat érintik. Ritkábban megjelenhetnek idős embereknél is, mint egy a számtalan műtéti szövődmények közül. Az eddigi kutatások azt bizonyítják, hogy egyes betegek genetikai adottságaik alapján fogékonyabbak lehetnek az efféle (hipertrófiás, illetve keloidos) sebhelyek kialakulására.
Mit tehetünk a keloidos hegek megelőzése érdekében?
A túlnőtt hegek kialakulásának megelőzésében nagyon nagy szerepe van a sebet összevarró sebésznek. Fontos, hogy a szakorvos olyan varratokat alkalmazzon, ami nem húzza vagy feszíti meg túlzottan a heget. Ma már rendelkezésre állnak olyan speciális varróeszközök és sebészi varrócérnák, amelyek alkalmazása nagymértékben hozzájárul a sebben kialakult feszültség csökkentéséhez. Ha genetikai adottság miatt nagyobb esélye van keloidos hegek kialakulására, kerüljön el minden olyan beavatkozást (pl. szépészeti beavatkozást), amely nem létfontosságú. Az ilyen problémával küszködő páciensek számára, a szakemberek, ha kialakultak keloidos hegek, különféle szilikonos tapaszok, speciális nyomókötések használatát, valamint a helyileg alkalmazott kortikoszteroidos injekciók adását ajánlhatják. Alkalmaznak lézerterápiát és különböző fagyasztásos technikákat is.
Az aknés hegek kialakulásáról
Az akné (acne) utáni maradandó hegeket, az atrófiás sebhelyek csoportjába sorolják. Ezen sebtípus jellemzője, hogy a heg felszíne a bőr felületétől mélyebben húzódik. A kellemetlen kiütések, illetve pattanások nem megfelelő kezelését követően, kisebb-nagyobb gödröcskék maradhatnak, melyek kiváltó oka a kollagénrostok gyulladásos alapon történő elvesztése. A gyulladásra ugyanis a bőrt alkotó hám-, és irharéteg alatt húzódó, ún. bőralja (subcutis) rendszerint összehúzódással reagál. Ez a folyamat áll tehát a kisebb-nagyobb bőrdefektusok, kellemetlen szépséghibák kialakulásának hátterében. Legtöbb esetben a megfelelően kezelt akné nyom nélkül visszahúzódik. Előfordulhat az is, hogy ezek az apró gyulladt pattanások nem a rájuk jellemző tipikus atrófiás hegeket képezik, hanem hipertrófiás vagy keloidos hegeket hagynak maguk után.
A jellemzően atrófiás sebhelyeket éppúgy, mint a többi fent említett szövődményt is, különféle esztétikai klinikák és centrumok keretein belül kezelik. Rendkívül elterjedt módszer az ún. kémiai peeling használata, valamint a dermabrázia, a kialakult gödröcskék és hegek kollagénnel való feltöltése, illetve a különféle lézeres kezelések is.
A szakmai áttekintést a Szlovák körzeti orvosok társulásának tagja, MUDr. Adriana Šimková, belgyógyász felnőtt körzeti orvos végezte.
Források:
https://www.hojenieran.sk/odbornik/o-liecbe-ran/teoria-ran/chronicka-rana
https://www.ouh.nhs.uk/patient-guide/leaflets/files/14109Pwounds.pdf
https://www.smith-nephew.com/patient/wound-care/patient-education/wound-care-flags/
https://www.jaktak.cz/jak-urychlit-hojeni-ran.html
https://www.dermatologiepropraxi.cz/pdfs/der/2012/03/10.pdf
Kommentárok