Az arany staphylococcus (teljes latin nevén Staphylococcus aureus) a bőr, az alsó légutak, valamint a keringési rendszer gyulladásos megbetegedéseinek egyik okozója. Ide sorolhatóak még a szívizom és az emésztőrendszer gyulladásai is, melyek azonban nem túl gyakoriak.

A S. aureus antibiotikumokkal szembeni ellenálló képessége rendkívül hírhedt. Az ellene folytatott küzdelem leginkább egy reménytelen szélmalomharchoz hasonlítható.

MRSA- methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus

Az arany staphylococcus gyorsan hozzászokik az antibiotikumok hatóanyagaihoz, a kezelésre pedig az elvárttól eltérően reagál. A S. aureus, valamint a hasonló patogén mikroorganizmusok által kiváltott fertőzések okai minden esetben megegyeznek.

A Gram-pozitív coccusok gond nélkül megélnek az ember bőrén, nyálkahártyáján, valamint a belső szerveinkben is megtalálhatóak. Kimondhatjuk, hogy ezek a baktériumok szimbiózisban élnek az emberrel. Változás csupán akkor következik be, ha ez a bizonyos „normális állapot” felborul.

A rizikófaktorok közé tartozik a test immunrendszerének más betegség miatti legyengülése, a bőr illetve a nyálkahártya sérülései, valamint a rossz életkörülmények is.

Ha a S. aureus nem érzékeny egyes penicillin-származékokra, pontosabban methicillin/oxacillin-rezisztens, MRSA-nak, vagyis methicillin-rezisztens Staphylococcus aureusnak nevezzük.

A kórházakban gyakran előforduló MRSA sok más antibiotikummal szemben is ellenálló lehet. Ez a baktériumfajta leggyakrabban közvetlen érintkezéssel, illetve különböző kellékek és orvosi berendezések használatával emberről emberre terjed.

MRSA-fertőzés esetén szintén rizikófaktor lehet a különféle antibiotikumok használata is, melyek legyengítik immunrendszerünket. A terjedés leggyakoribb oka azonban az egészségügyi ellátás, pontosabban a különböző invazív eljárások (pl. operációk) végrehajtása során a vérbe és a test más szöveteibe jutó kórokozó.

Az európai kórházakban készült feljegyzések alapján ez a baktérium többféle bőrinfekció és különböző életveszélyes fertőzések, például tüdőgyulladás, vérfertőzés vagy akár egy sebészeti beavatkozás utáni elfertőződés okozója is lehet. Az ilyen veszélyek csökkentése érdekében a kórházak különféle megelőző eljárásokat vezettek be.

Lehetséges-e az MRSA baktériummal szembeni otthoni és kórházi védekezés?

Az MRSA baktériummal szembeni védekezés alapköveként említendő az alapvető higiéniai előírások betartása. Ez a különböző sebek, horzsolások, karmolások fertőtlenítését és ellátását jelenti. Figyeljünk oda kezeink tisztán tartására, valamint fontos a személyes tárgyak, például a borotvapengék vagy törölközők közös használatának elkerülése is.

Esetleges MRSA okozta fertőzés esetén rendkívül lényeges, hogy kikérjük orvosunk vagy az egészségügyi nővér véleményét arról, milyen higiéniai előírások betartására kell odafigyelnünk a kórházi tartózkodás ideje alatt és után is.

Kórházi higiénia és dezinfekció

A kórházon belül kialakuló MRSA-fertőzések megelőzése érdekében alapkövetelmény

• a kézfertőtlenítő szappannal történő kézmosás,
• a megfelelő dezinfekciós készítmények szükség szerinti használata, esetleges hígítása, tárolása,
• a kórházi környezet tisztán tartása.

Ezenkívül rendkívül fontos az is, hogy a kórházi alkalmazottak elsajátítsák a kézfertőtlenítés pontos technikáját.

Az MRSA jelenlétét bizonyító szűrővizsgálat

A kórházakban régebben gyakran előforduló MRSA-fertőzések leredukálásához nagymértékben hozzájárult azon számítógépes adatbázis kifejlesztése, mely a kolonizált és a fertőzött páciensek neveit gyűjti össze.

Az MRSA rendkívüli terjedése esetén érvénybe lép azon intézkedés, miszerint kötelező minden kórházi alkalmazott kivizsgálása, aki közvetlen kontaktusban állt a fertőző páciensekkel.

A kórház pácienseinek elkülönítése

Azt, hogy a fertőző beteg semmilyen formában ne érintkezhessen a kórház többi páciensével, csupán úgy tudjuk elérni, ha a beteg saját szobát kap. Ha efféle elkülönítésre nincs lehetőség, az egyetlen megoldás, ha az azonos mikroorganizmus által megfertőzött páciensek közös szobát kapnak.

Egy másik, csupán extrém esetekben alkalmazott alternatíva az is lehet, hogy a beteg közös kórterembe kerül egy MRSA-val nem fertőzött pácienssel. Mindez csupán akkor lehetséges, ha az adott páciens esetében nem áll fenn semmilyen tényező, mely előidézheti a továbbterjedést.

Egy MRSA-val diagnosztizált dialízises páciens esetén fontos, hogy a művesekezelés ideje alatt elkülönítsük őt a többi betegtől.

A baktérium tenyésztése

Veszélyeztetett páciensek esetén mintavétel és tenyésztés adott időszakonként ismétlődő kell hogy legyen. Ha a baktériumtenyészet eredménye MRSA-pozitív, a beteg azonnali elkülönítése szükséges egészen addig, amíg a páciens tesztjeinek eredménye negatív nem lesz (a negatív teszteredményt meg kell ismételni).

MRSA epidémia esetén a páciensek szigorúbb izolációja javasolt. Ha azt a körülmények megengedik, pszichológiai szempontból nagy jelentőséggel bír, ha lehetővé tesszük a betegek közötti kontaktust.

A páciens csupán abban az esetben ülhet egy asztalhoz a többiekkel és vehet részt a csoportfoglalkozásokon, ha a sebei megfelelően be vannak kötve és a testnedvek nem kerülnek a testfelszínre, valamint ha a páciens képes arra, hogy odafigyeljen a higiéniai előírások betartására.

Az MRSA szisztémás kezelése nem igazán elterjedt. Az antibiotikumos készítményeket helyileg alkalmazzuk, majd a szintén helyileg alkalmazható antimikrobiális szerekkel átöblítjük az érintett részeket. Bár a fent említett intézkedések többsége bizonyos mértékű pénzügyi befektetést igényel, mégis ez az egyetlen módja annak, hogy a végén egy kis pénzt takarítsunk meg.

Természetes gyógymódok az arany staphylococcussal szemben

Törekednünk kell immunrendszerünk megerősítésére, diétás ételek fogyasztására és a mindennapi mozgás beiktatására is!

Azok a páciensek, akiket arany staphylococcus által kiváltott fertőzések miatt kezeltek, sorstársaiknak a citromos víz, a böjtfű, a homoktövis olaj, a medvehagyma, a propolisz tinktúra, az aloe vera, a kasvirág valamint az orvosi zsálya alkalmazását tanácsolják. Néhányan közülük használtak probiotikumot, ezüstkolloidot, Cordyceps gombát, MMS cseppeket vagy Wobenzym készítményt is.