A légúti szervek infekciói a gyulladásos megbetegedések leggyakoribb formái. A statisztikák alapján a felnőttek évente 2-5-ször, míg a gyerekek 4-8-szor esnek túl a légúti megbetegedések valamely formáján. A „lábon kihordott” fertőzések akár súlyos egészségügyi komplikációk okozói is lehetnek.

A légutak egyszerűbb infekciói viszonylag könnyen kezelhetők, ám ha nem tartják be az előírt gyógymód lépéseit, ha nem megfelelő „önkúrát” alkalmaznak, vagy ha legyengült immunrendszerű beteg fertőződik meg, akkor komolyabb egészségügyi következményeik is lehetnek.

A légúti szervek ismételt fertőzéseiről és a csökkent immunrendszerrel való összefüggésükről MUDr. Bendová Jana körzeti orvossal beszélünk.

Miért alakulnak ki a légutak infekciói?

Ha a légutakba idegen testek (por, vírusok, baktériumok, stb.) kerülnek, akkor azok nyálkahártyája arra gyulladással reagál.

A gyulladás természetes módon vezet az ilyen idegen testek szervezetünkből való eltávolításához.

A légutak nyálkahártyája, amelyet csillós hengerhám borít, az idegen testek jelenlétére először reflektíven reagál – tüsszentéssel és köhögéssel, amivel mechanikusan próbálja kitaszítani az adott idegen testet. Ha ez nem sikerül, akkor megduzzad, megnöveli a váladék-termelést és megváltoztatja annak összetételét.

Az, hogy mi történik a légutak nyálkahártyájának belsejében, külsőleg az orr nyálkahártyájának és a torok megduzzadásával, orrfolyással és köpet-felköhögéssel nyilvánul meg. A fentiekben említett folyamatok az immunrendszer reakcióinak megnyilvánulásai a szervezetünk vírusoktól és baktériumoktól való megtisztításához.

Melyek a leggyakoribbak a légutak megbetegedései közül?

A légutak leggyakoribb megbetegedése azok nyálkahártyájának gyulladása, másnéven a felső-illetve az alsó légutak hurutos gyulladása. Ez a gyulladás az orrban náthaként, az orrmelléküregekben orrmelléküreg-gyulladásként (sinusitis), torokgyulladásként, légcsőgyulladásként vagy höröghurutként nyilvánul meg.

A légutak egyes részei között azonban nincsenek választófalak vagy határok, ezért a gyulladás akár több légúti részt is megtámadhat egyidejűleg. Például az orr nyálkahártyájának gyulladásakor szinte mindig érintettek az orrmelléküregek is. Ezért is van az, hogy a torokgyulladás gyakran átmegy höröghurutba is.

Függ a légúti megbetegedések infekcióinak előfordulása az évszakoktól is?

A légutak gyulladásai kifejezetten szezonális megbetegedéseknek tekinthetők, előfordulásuk maximumával a téli hónapokban. A „kockázatos” hónapokhoz tartoznak azonban az egyes évszakok közötti időszakok, mint például a nyár és az ősz közti intervallum, amely heveny időjárás változásairól híres. Az érzékenyebb embereknél problémát okozhatnak a hotelok vagy repülőgépek klimatizált helyiségei is.

A légutakat feloszthatjuk felső és alsó légutakra.

A felső légutakhoz tartoznak: orrüreg, orrmelléküregek (paranasalis sinusok) és a torok (pharynx).

Az alsó légutakhoz tartoznak: gége (larynx), légcső (trachea), az egész hörgőfa – a főhörgők (bronchusok) és a hörgőcskék (bronchiolusok).

Van különbség a felső- és alsó légutak gyulladásainak tüneteiben?

Igen, akár egy laikus is képes könnyedén megkülönböztetni, hogy alsó- vagy felső légúti gyulladásban szenved-e.

A felső légutak gyulladásainak leggyakoribb tünetei: az orr nyálkahártyájának megduzzadása, orrnyálkahártya-váladék, az orrmelléküregek gyulladásakor hőemelkedés és gyakran fejfájás, amely előrehajolva romlik.

Torokgyulladáskor fáj az illető torka, főleg nyeléskor, általában megduzzadnak a nyaki nyirokmirigyek és hőemelkedés tapasztalható.

A mandulagyulladás (angina) magas lázáról (39-40 °C) és a torok nyelés utáni intenzív fájdalmáról híres. Gyakori a köhögésre való inger is, amely a torokból ered, a köhögés maga száraz és a beteg nem köhög fel semmit.

Az alsó légutak gyulladásainak leggyakoribb tünete a köhögés. A megbetegedés korai szakaszában száraz, erős mellkasi fájdalom kíséri. Két-három nap után átmegy nedves köhögésbe és a beteg más-más színű nyálkát köhöghet fel (köpet).

A hőemelkedés, fáradtság, fáradékonyság mind olyan tünetek, amelyek a köhögés mellé társulhatnak. Dohányzók esetében gyakran előfordul, hogy annyira betegnek érzik magukat, hogy nincs kedvük rágyújtani.

Átmehet egy vírusos eredetű fertőzés bakteriálisba?

A légutak fertőzéses megbetegedései mintegy 90 %-a vírusos eredetű. Olykor azonban megesik, hogy a vírusok „legyengítik” a légutak nyálkahártyáját, így a baktériumok könnyedén megtelepedhetnek és létrehozzák az úgynevezett „bakteriális szuperinfekciót”. Az emberek ezt általában úgy mondják: „A vírusos fertőzésem átment bakteriálisba”, ami bár nem teljes mértékben helyes, de kiemeli a lényeget.

Az, hogy bakteriális vagy vírusos fertőzésről van-e szó, gyakran már a tünetekből megállapítható.

Vírusos fertőzésnél főleg orrfolyás és nyálka-felköhögés figyelhető meg, amelyek áttetszőek akár fehér színűek, inkább vizenyősebb állagúak mint sűrűek. Időnkénti sárga elszíneződésük elhalt fehérvérsejtek jelenlétét tükrözik, amelyek „elestek” a fertőzés felszámolásáért vezetett harcban. A nyálka reggel sárgább színű, mivel este alvás közben „besűrűsödik”.

Más elszíneződések (sötétsárga, zöldessárga vagy zöld) és sűrű, ragacsos nyálka általában bakteriális eredetre engednek következtetni, így az antibiotikus kezelés szükségességére is.

A fertőzés kórokozójára következtethetünk a betegség időtartamából is. A vírusos eredetűek az első tünetek megjelenése utáni hétvégére enyhülnek, míg a bakteriális eredetűek tovább elhúzódnak megfelelő kezelése nélkül.

Kit tekinthetünk szakorvosnak a légúti fertőzések kezelésének terén?

A légutak fertőzései a körzeti orvos felkeresésének leggyakoribb indokai közé tartozik, legyen szó gyerekekről vagy felnőttekről.

A légutak gyulladásait tehát a körzeti orvosok diagnosztizálják és kezelik. Ha szövődmények lépnének fel, vagy ha nem hatnak az előírt orvosságok, akkor a körzeti orvos beutalóval elküldi betegét a fül-orr-gégészetre vagy a pneumológushoz (tüdőorvoshoz).

Fül-orr-gégészhez abban az esetben fordulunk, amikor torok, illetve felső légúti problémákról van szó, míg a tüdőorvoshoz akkor, ha tüdőgyulladásról, vagy más alsó légúti gyulladásról van szó.

A CRP teszt mennyire hasznos az orvosok számára, ha arról kell dönteniük, hogy vírusos vagy bakteriális eredetű-e a fertőzés?

Vannak esetek, amikor bizony elég nehéz megállapítani hogy vírusos vagy bakteriális fertőzéssel van-e dolgunk csupán a klinikai tünetek és a beteg objektív kivizsgálása alapján (betekintés az illető torkába, a nyak áttapogatása, légzés meghallgatása).

A helyes diagnózis felállításához ezért az orvos olykor más módszerekhez folyamodik, mint például a kultivációs kivizsgálás (törlet a torokból, orrból), de leggyakrabban a CRP meghatározásához (C-reaktív fehérje a vérből), amit szükség esetén ki tud egészíteni vérvizsgálattal is (vérkép és a vér szedimentációja).

A CRP-teszt igencsak drága tanácsadó, viszont az általa kapott információ nem az egyetlen faktor, amely alapján eldönti a kezelőorvos, hogy van-e szükség antibiotikumokra vagy sem.

Az orvos másként értékeli ki a CRP-szintjét egy koraszülöttnél, másként egy rákos betegnél akinek csökkent az immunrendszere és teljesen máshogy egy egészséges embernél.

A CRP nem csak a betegség diagnosztikájában nyújt segítséget, de értékes információkkal szolgál a kezelés sikerességéről is. Ha az orvos antibiotikumos kezelés mellett döntött, akkor a kezelés megkezdése után 48 óra elteltével lehetőség van a CRP-szintjének ellenőrzésére – ha az lecsökkent a felére vagy még jobban, akkor az antibiotikumok az elvárt módon hatnak, ha azonban nem, fontolóra kell venni esetleges cseréjüket más antibiotikumra.

Milyen összefüggés van az immunrendszerünk állapota és a légúti fertőzések iránti „fogékonyságunkkal”?

A körülöttünk lévő világ nem steril. A vírusok és baktériumok állandóan jelen vannak a körülöttünk lévő levegőben is. Ennek ellenére nem mindig betegszünk meg. Az egyik oldalról ezt befolyásolja a jelenlévő vírusok és baktériumok típusa és „ereje”, míg a másik oldalról nagy szerepet játszik a szervezetünk kondíciója, főleg az immunrendszerünk állapota.

Ha az immunrendszerünk jó állapotban van, akkor szervezetünk képes megbirkózni egy átlagos fertőzéssel. Viszont ha immunrendszerünk legyengült, valamilyen komolyabb krónikus megbetegedésben szenvedünk (rákos megbetegedés), szervezetünknek meggyűlhet a baja akár egy egyszerű náthával is. Ezért is kiemelő fontosságú immunrendszerünk megfelelő működéséről gondoskodnunk.

Az immunrendszer gyengül például nem megfelelő életstílus mellett (kevés alvás, egészségtelen táplálkozás vagy dohányzás) is. Ezzel ellentétben az egészséges életvitel – elegendő mozgás friss levegőn, rendszeres vitaminpótlás friss gyümölcsből, zöldségből és nem utolsó sorban a hideghez való szoktatás is erősíti az immunrendszerünket.

Milyen helyzetekben merül fel a szakember fejében, hogy az ismételt légúti fertőzések a legyengült immunrendszerrel köthetők össze?

Ha a betegség lefolyása nehezebb, mint amilyennek lennie kellene, ha a légutak gyulladásai gyakran ismétlődnek, vagy ha a betegségnek szokatlan hosszú lefolyási ideje van. Ugyanígy akkor is, ha az antibiotikumoknak a szokottnál tovább tart kifejteniük hatásukat, vagy ha a betegség az antibiotikumos terápia ellenére a szokásosnál tovább tart.

Mik a körzeti orvos teendői, ha a betegénél legyengült immunrendszert feltételez?

A beteg körzeti orvosa kivizsgál mindent, amit a hatásköre megenged – a vér szedimentációját, vérképet, CRP, ASLO, akár az immunglobulinok szintjét (ellenanyagok). Az ennél alaposabb kivizsgálások már az allergológus szakorvos kompetenciájába tartoznak.

A legyengült immunrendszer és az ismételt fertőzések oka gyakran egy-egy fedett allergia, amely legyengíti az immunrendszert. Egyszerűbben fogalmazva, a szervezet az allergiával van elfoglalva és nem győz megfelelően reagálni a fertőzésekre.

A szervezet védekezőképessége immunmodulációs kezeléssel is növelhető. Elmagyarázná miről is van szó?

Az immunmodulációs kezelés olyan terápiás eljárás, amelynek célja az immunrendszer támogatása és annak funkcióinak módosítása (modulációja).

Milyenek azok az immunmodulációs, illetve immunstimulációs anyagok?

Az immunmodulációs vagy immunstimulációs anyagok olyanok, amelyek pozitív módon hatnak az immunrendszerre és növelik annak természetes védekezőképességét. Ebbe a csoportba sorolunk gyógyszereket, de táplálékkiegészítőket is.

Ha az immunrendszerünk erősítéséről van szó, az első helyen olyan készítmények vannak, amelyek természetes eredetűek, vagy táplálékkiegészítők. Egyszerű immunmodulációs terápiát a beteg saját maga is elkezdhet – akut fertőzésnél például fokhagymát, gyömbért vagy echinacea cseppeket szedhet. Ha ez a gyógymód nem elegendő, vagy gyakrabban jelentkeznek a fertőzések, illetve, ha azok mindig kiújulnak, a megfelelő kezelésről már az orvos dönt.

A táplálékkiegészítőkhöz tartoznak különféle kivonatok és sűrítmények gombákból (immunoglukán, betaglukán, vagy reishi gomba kivonat), vagy növényekből – a legismertebb közülük az echinacea, vagy a graviola.

Az immunrendszer komolyabb megbetegedéseinél az orvos fontolóra veszi speciális, az immunrendszert erősítő gyógyszerek felírását. Ilyenek a bakteriális „őrlemények” (kivonatok a baktériumokból) – Broncho-Vaxom (a légúti megbetegedések leggyakoribb kórokozóinak kivonatát tartalmazza – Haemophilus influenzae, Staphylococcus aureus, Streptococcus pyogenes, Pneumococcus, Neisseria, Klebsiella). Ez az orvosság bevált olyan betegeknél is, akik ismételt légúti fertőzésekkel küzdenek. Azoknál a betegeknél, akik ismételt húgyúti fertőzésekkel küzdenek az Uro-Vaxom nevű gyógyszert alkalmazzák, amely az Escherichia coli nevű baktériumból készül, ami a húgyúti fertőzések leggyakoribb kórokozója.

Ennél erősebb gyógyszerekkel való erősítése az immunrendszerünknek már az allergológus szakorvos kezébe tartozik. A szakorvosok leggyakrabban az Isoprinosine® (főleg az immunrendszer legyengült immunsejtjeit segíti) vagy Polyoxidonium® nevű gyógyszereket preferálják.

Milyen feladatot játszik az egészséges életvitel az immunrendszer erősítésében?

Rendkívül fontosat. Bizonyított tény, hogy azon emberek, akik egészségtelenül élnek, például a dohányzók, gyakrabban betegszenek meg, mint azok, akik egészséges életvitelt folytatnak.

Az immunrendszer nem csak a vírusos vagy bakteriális fertőzések elleni harcban fontos, de a daganatos megbetegedéseknél is, ezért megfelelő működése elengedhetetlen.

Az egészséges életvitelhez tartozik az elegendő alvás, egészséges táplálkozás optimális mennyiségű friss gyümölccsel és zöldséggel, megfelelő mennyiségű mozgás a friss levegőn, a hideghez való szoktatás és nem utolsó sorban a stresszes környezet kerülése. Ez mind pozitív módon hat az immunrendszerünk megfelelő működésére.

Bizonyított, hogy a krónikus stressz negatívan hat védekezőrendszerünk megfelelő működésére – csökkenti annak természetes védekezőképességét. Élhetünk tehát teljesen egészségesen és gondoskodhatunk testi épségünkről, mindez nem elég, ha nem gondolunk lelki és szellemi épségünkre és elegendő pihenésünkre.

Milyen módon kerülhetjük el a légúti fertőzéseket?

Először is: ne dohányozzunk.

Másodszor: ha nem is tudjuk teljesen kikerülni a szennyezett környezetet (szmog, por, penész), próbáljuk meg lecsökkenteni a minimumra. Ne tartózkodjunk klimatizált helyiségekben, vagy legfeljebb csak elkerülhetetlen helyzetekben. Nagyon fontos a helyiségek szellőztetése a téli hónapokban is.

Harmadszor: gondoskodjunk a higiéniáról, amihez hozzátartozik a rendszeres kézmosás is.

Negyedszer: ha már megbetegedtünk, gondoljunk a környezetünkben élőkre. Ha még nem vagyunk betegek, kerüljük azokat, akik tüsszögnek és köhögnek. Ha náthásak vagyunk vagy köhögünk nem ajánlott olyan helyeket látogatni ahol zárt helyen sok ember megfordul – munkahely, mozi, színház. Nem szégyen az sem, ha maszkot használunk.

Ötödször: öltözködjünk megfelelően minden időjárásban. Ugyanolyan veszélyes hűvös időben lezseren felöltözve járni, mint kánikulában teljesen beöltözve, mivel izzadtan sokkal gyorsabban megfázik az ember.

A felső légutak gyulladásos megbetegedései:

• Nátha (rhinitis)
• Orrmelléküreg-gyulladás (sinusitis)
• Garatgyulladás (pharyngitis)
• Mandulagyulladás (angina)

Az alsó légutak gyulladásos megbetegedései:

• Gégegyulladás (laryngitis)
• Gégefedő-gyulladás (epiglottitis)
• Légcsőgyulladás (tracheitis)
• Hörgőgyulladás (bronchitis)
• Tüdőgyulladás (pneumonia)

Érdeklődjön a CRP-vizsgálatról orvosánál és kerülje el az antibiotikumok felesleges használatát.

A CRP-vizsgálat meghatározási módszere érzékeny és pontos. A vizsgálat egyszerű és az eredmény perceken belül az orvosa rendelkezésére áll.

A CRP-vizsgálat előnye abban rejlik, hogy képes megkülönböztetni a bakteriális vagy vírusos fertőzést és segít eldönteni az antibiotikum szedésének szükségességét. Az antibiotikumos kezelés hatékonyságának értékelésére is szolgál.